Igen, az utolsó napom, aztán megyek vissza Magyarhonba. Furcsa, de egyben felszabadító érzés is.

Ma kiélvezem még az ittlétet, elmegyek kicsit biciklizni. Biztos, ami biztos, viszek magammal láthatósági micsodát, ha már lámpám nincs, de délutánra szeretnék hazaérni, ha esetleg infót kapnék szlovák barátnőmtől a ma estével kapcsolatban.

Most takarítottam, pakoltam, rendet raktam, néztem, mit viszek magammal... De nem sok mindent, mert úgyis venni fogok (jó) pár cuccot Magyarországon. Megvannak az ajándékok is, még holnap Bernben mászkálok kicsit a busz indulása előtt, hogy beszerezzek pár ketyerét.

Jaj, most nem félek annyira a hibázástól. Egyébként tegnap rájöttem, mi az én (egyik) nagy bajom: a sok agyalás. Ja, le kéne szoknom róla, nem egészséges. Néha jobb csak sodródni, nem végiggondolni minden lehetséges és rettenetes következményt... 

Na, megyek, később jelentkezek.