Na szóval. Ezer éve. Na jó, csak 4 kb.

Most elismerem magamnak, mennyi mindent megváltoztattam és mennyi mindenben változtam azóta. Well done, Cinnie. 

Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, jobban érzem magam a bőrömben, jobban élvezem az életemet, mint eddig valaha. Talán a 14 éves korombeli énemhez tudnám hasonlítani, csak akkor abszolúte nem tudatosan csináltam, amit csináltam. Léteztem, igazából. 

Emlékszem, elkezdtem apránként elismerni, értékelni magam. Saját ritmusomban keltem, egy idő után az is begyakoroltam, hogy tudjam, az adott pillanatban mennyi a pontos idő. KIpihenten ébredtem, ösztönösen azt ettem, ami jó volt a testemnek, többet sétáltam, énekelve jártam be a suliba.KIélveztem az ébredő természet látványát. Könnyen ment a tanulás, mert érdekelt, éreztem, hogy van értelme és jó vagyok benne. Előttem lebegett a közeli a jövő a Fazekas Gimiben, amire rettentő büszke voltam, hogy felvettek arra a szakra, amire már jó ideje vágytam. Tele voltam lelkesedéssel és örömmel. Csodás időszak volt. 

Aztán hoztam egy választást, ami levitt egy sok-sok éves lefelé tartó spirálba és önmegtagadásba, önkínzásba, stb. Nem volt kellemes. De hát, én választottam.

Most már sokkal könnyedebben és örömtelibben veszem a különböző helyzeteket, a felmerülő érzelmeket.

Mondhatni, tudatosabb lettem.

Büszke vagyok rád, Cinnie. Tényleg.

Ha szeretném felvenni a fonalat a Mór utáni időszak után, akkor ott folytatnám, hogy...

Hazajöttem 2020 november elsején, my Best Friend, röviden BF segített ebben, amiért hálás vagyok neki. Ezután egészen 2021 májusáig kerestem önmagam, nem tudtam, mit akarok, vele, BF-fel járkáltunk a közeli helyekre túrázgatni és filozofálgatni, kitalálni, mit akarunk. Már nem mennék vissza abba az időbe, de megvolt annak is a szépsége.

Májusban kaptam egy hívást, hogy a napokban be tudnék-e menni állásinterjúra, amiről fogalmam sem volt. Jelentkeztem én pár helyre, de sehová sem éreztem magam jónak. Vagy nagyon szar lett volna, vagy túl jó nekem. Egyik sem volt opció igazából, megrekedve éreztem magam.

Sz'val mint kiderült, BF jelentkezett a nevemben pár helyre, ez volt az egyik, egy élelmiszerbolt-lánc egyike Debrecenben. Igazából örültem, hogy végre történik valami, hogy bizonyíthatok.

Az interjú során is hatalmas hálát éreztem, hogy valaki végre meglátta bennem a potenciált, a lehetőséget, és mivel jó ideje kb. nulla bevételem volt (utáltam a munkaügyi havi 22.000 forintját, amit megalázóna éreztem), végre megmozdult bennem valami hónapok utáni semmittevés után.

Mozogni akartam, aktív akartam lenni, megmutatni, mi minden van bennem. Na, itt volt rá lehetőségem. Dolgoztam is sokat, de én akkor azt áldásnak éreztem, eszembe sem jutott, hogy bármit is elszalasztok közben. Boldog voltam.

A kollégákkal is jól kijöttem, imádtam a vásárlókkal lenni, segíteni nekik, odafigyelni rájuk. Ez egyébként már akkor is feltűnt, hogy nagy erősségem, hogy másokkal foglalkozzak, ráérezni, mire vágynak, hogyan tudnék hozzájárulni ahhoz, hogy nekik és mindenkinek jobb legyen. 

Imádtam, hogy pakolhattam, rendet tehettem, újra rendszerezhettem, tetszett a sok kihívás, hogy valamit, ami régi és elavult és nem hatékony, újragondoljak, és nem féltem beleadni a munkát. Ez is valami, ami igazán én vagyok. Imádok változásokat elindítani, felrázni dolgokat.

Egész sokáig ott voltam egyébként, 2022 novemberéig. 

2021 nyarán ismerkedtem már pár emberkével Tinderről, az egyik nayon küönleges volt, de akkor magam sem értettem, miért, mert mint utólag kiderült, ő nem romantikus értelemben vágyott a társaságomra. egyszerűen csak többet hoztunk ki egymásból, sok jó beszégetésünk volt és rámutattunk egymásban olyan dolgokra, kvalitásokra, amiket korábban nem vettünk észre. Egy gyümölcsőző kapcsolat volt, ha nem is hagyományos értelemben vett. Most is jó érzés erre visszagondolni, hogy ott voltam a kezdeteknél, amikor ez az ifjú borász indult, tele lelkesedéssel, és hogy most már egészen kiépült a vállalkozása. Őszintén örülök neki, egy igazán tehetséges fiatalember.

Azután nem sokkal ismerkedtem meg a következő párommal, augusztus végén, Zs-vel.  Elég gyorsan történt az egész, de vele igazán azt éreztem, hogy egy nagyon klassz pasival vagyok és sok mindent meg tudtunk osztani egymással. Nem is olyan sokára kb együtt éltünk, majd 2022 májusában össze is költöztünk egy saját albiban, ami nagyon szép volt.

Én ugyan nem vettem észre akkor, csak a szakításunk után, de elkezdtem nem önmagam lenni, amikor vele voltam. Meg szerettem volna felelni egy képnek, mindig kedves és cuki és illedelmes szerettem volna lenni, de egy idő után érződött, hogy valami nem oké. Persze, én akkor az akkori tudásom szerint a legjobbat választottam, sőt. Nem is hibáztatok senkit, csak érdekes erre rálátni most.

2022 novemberéig bírtam a boltban, ahol addigra már 3 hónapja boltvezető-helyettes is voltam. Ezt eleinte élveztem, de aztán nagy volt rajtam a nyomás, kevés pénzért pedig nagyon nem érte meg nekem az a sok plusz. Vagy egyszerűen eljött az ideje valami másnak, kinőttem ezt a helyet, eleget játszottam ott.

2022-ben kezdtem ismerkedni az Access Consiousness és a Sedona-módszer világával. Sok mindenre adott választ vagy magyarázatot, amit eddigi életem során kerestem, de azelőtt egyik hitrendszer, filozófia, vallás sem tudta nekem azt megadni. Áprilisban részt vettem egy Bars tanfolyamon NIkolettel, aztán novemberben egy Elengedés tanfolyamon. Mindkettő sokat adott nekem. Valamit, amit nem könnyű szavakba önteni. Talán végre fellélegeztem és éreztem, hogy van valami más a hétköznapi valóságon túl. Valami, ami könnyebb és bulisabb.

Szóval elmentem a novemberi tanfira, ami nem kis összegbe került, szóval szinte lenulláztam magam. ANnyira nem volt logikus, hogy felmondásomkor egy nagyobb kiadásom legyen, de akkor nem érdekelt, tudtam, hogy ezt kell tennem. Valahol megítéltem magam ezért, de nem akartam beismerni, hogy totál idiótaként viselkedek.

Később Zs ki is akadt ezen, meg egy másik következő tanfolyamon, amire 2023 július végén mentem. Az tette fel az i-re a pontot. Szakított velem.

AKkor nagyon szarul esett, de valójában megkönnyebbültem. Ő is és én is. 2023 augusztusában segített hazacuccolnom, nagyon kedves volt, tök jó kezeltük az egész szakítást. Utána hónapikig, 2024 janurjáig hiányzott, mert nem tudtam elhinni, hogy jöhet még valaki, aki nála jobb vagy csak hasonló.

NEm mondtam, de a bolti felmondásom után 2023 februárjában egy hírlapárusnál kezdtem dolgozni. AKkor azt gondoltam, kidolgoztam a belem, szeretnák egy részmunkaidős állást és akkor lesz elég időm saját magamra. Na, az lett. És rájöttem, hogy nem szeretek unatkozni, mert ha unatkozok, hülyeségeket teremtek.RÁadásul sokkal több pénzre vágytam, hogy végre függetlennek érezhessem magam. Lassacskán egyre több napot dolgoztam ott, de elég hamar láttam, hogy a lehetőségeim ott is végesek, szóval augusztusban átmentem egy dohányboltba, BF által. 

Mivel akkor zajlott a szakítás is, nagyon hálás voltam, hogy végre megint sok volt a munka, minden új volt, új dolokat kellett megtanulnom, nem sok időm volt agyalni. Felért számomra egy terápiával. Az ottani főnökök is tök rendesek voltak, még azt is megldották nekem, hogy 2024 márciusában 2 hétre el tudjak menni a tesóimmal Japánba.

A dohánybolt novemberre már nem volt elég, elkezdtem szenvedni, mert szűk, sötét helyen voltam, mosdó nélkül, minden olyan körülményes volt, ráadásul a vásárlók sem a legfelemelőbb emberek voltak. Tehát láttam, hogy eljött megint az a pont, hogy szintet lépjek. 

Egy ideje már mondogatták nekem, hogy csináljak lottós vizsgát, mert akkor tudok menni a lottó/dohányboltjaikba is dolgozni. Egy ideig elenálltam ennek, de aztán úgy láttam, ez a következő lépés valami nagyobb felé.

Januárban el is mentem a tanfolyamra, amit ki is fizettek nekem, Nyíregyen nem indult, de én hajlandó voltam Pestre menni, a nővérem megengedte, hogy nála legyek, és az a hét csodálatos volt. Minden olyan könnyedén ment, mindent értettem, gyors volt és hatékony is bulis. 100%-osra sikerült egyébként. AKkor ott éreztem, hogy önmagam vagyok, azon az úton vagyok, ahol lennem kell és az Univerzum be is segített sok helyen.

Januárban átmentem egy másik boltba, ami ugyan méterében nem volt nagyobb a korábbinál, de legalább már wc volt és a munka is könnyebb volt valamilyen szinten. Nem kellett megszakadni benne. A vevők is jobbak voltak, iaz a legtöbb ugyanaz a figura, mindennap. Egy ideig ezt is élveztem, főleg, amíg újdonság volt, aztán jött egy 2 hét kihagyás Japánban, ami eléggé új szemléletet hozott, mikor visszajöttem.

Már nem éreztem ugyanazt, mint korábban. Elkezdtem megint szarul érezni magam, azt kezdtem el látni, miért nem szeretek már ott lenni. Innen látszik, mennyit változtam. Már nem volt elég az, ami korábban. TÖbbet szerettem volna, még könnyebben és szebb közegben. 

Hihetetlen, de amiért korábban sokszor megítéltem eddig magam, valójában egy csodás tulajdonságom: a kíváncsiságom, a gyorsaságom, az érzékenységem, mind visz előre. Nagyon nem vagyok olyan mint a legtöbb ember. Mi más lehetséges még?

Szóval ezután március végén felmondtam, április végéig maradtam, majd hagytam kis időt, de éreztem, hogy nem bírok nyugton maradni, szval BF által jelenleg sima lottózókban vagyok. 

Viszont érzem, hogy ez sem tart már örökké, jön valami új, valami más. Kezdek egyre inkább önmagam lenni, bármit is jelentsen ez.

Na, egyelőre, ennyi.

Puszi

Cinnieminnies

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés