A fejem mögött szólnak a 90-es éves magyar popslágerei, miközben én pötyögök. Mellettem a bekómált barátom, a tévé fénye világítja meg a szobát, ahol az egy főre jutó macskák száma 2. Az éghajlat a trópusokat idézi, holott november végét mutat a naptár.

Érzések kavarognak bennem. Kicsit visszaidézi ez a középiskolát, amikor "divat" volt számomra a bulizás italozással. Most valahogy már nem tűnik helyénvalónak. Nem tudom, hogy absztinencia vagy csupán "benőtt a fejem lágya", esetleg nem vagyok elég partiarc, de annyira nem is érdekel. Nem az én világom. Igaz, fiatalabbak is, akik áthívtak bennünket szülinapi bulira.

Nem éreztem magam felhőtlenül felszabadultan. Nem. Kevéssé ismerem ezeket az embereket, ráadásul a stílusunk is különböző. Fültanúja voltam nem egy párbeszédnek, ami - igaz, alkoholos befolyásoltság miatt talán, de - enyhén szólva érthetetlen/értelmetlennek tűnt.

Az egyik beszél A-ról, de a másik B-nek érti. A harmadik nem is C-vel reagál rá, egyenesen Zs-vel. Szóval totál Bábel. Kicsit szürreálisnak hatott. Mit keresek én mégis itt? KEdvességből, megtörni az egyhangúságot, macskafelvigyázásból...

Olyan most, mintha kívülről látnám az egészet. Nem értem, hogy kerültem ide. Mintha valaki ideteleportált volna a világ másik feléről. Egy nyelvet beszélünk és mégsem. Zavaros. Igen, a komfortzónámból is kiléptem ezáltal, talán ez is közrejátszik a mostani érzéseimben.

Paradox módon érzéketlen vagyok a helyzettel szemben. Annyi inger ért, hogy ez már nem is számít. 

Zavar persze a pénzkérdés is. Függök valakitől. Valakiktől. Szeretnék szabadabb lenni, legalább anyagilag. De azt is tudom, hogy annak az egyik legegyszerűbb módja a munka. Vagyis egyszerűnek tűnik, valahogy mégsem az. Vagy én vagyok a válogatós. Kicsit félek, őszintén. De a barátomnak respect, amiért még maszekolást is vállal, hogy jöjjön egy kus plusz pénz.

Őt sem értem egyébként.

Mint minden embe, ő is összetett lélek. Jelenleg kicsit neheztelek rá, amiért alkalmazkodott a társaság szintjéhez. Másfelől jól érezte magát, ami klassz, mert mostanában egyhangúan a napjai. Gondolom én. Jó tesz neki, ha kimozdul, és nem csak velem ül és tévézik. Ma például tudott motort szerelni, macskázni meg begyújtani kazánba. Meg persze szórakozni. Hozzá jobban illik a kerttes közeg, mint a panel. Tevékenyebb lehet.

Vajon boldog velem?

Öszintén, erre a gondolatra könny szökött a szemembe. A bizonytalanság, hogy nem vagyok elég jó. Valamiért az él bennem, hogy a boldogság feltétele a pénz.Legalábbis ahhoz kell, hogy el tudjunk járni, vegyünk kaját, jah, tényleg nem mindegy.

Én nem is értem, hogy lehet az, hogy pár nap alatt elment a fizetésének a fele. Kajára. És lelkifurdalásom van miatta. Ma azzal viccelődött, hogy problémám van a vásárlással. Csak mert megkívántam egy kis édességet. Ahol most vagyunk, nem olyan felszerelt kajaügyileg, mint mondjuk az én szüleimnél. Nem mondom, afagyasztó tele van hússal, de hozzá való cuccokat pl körethez vásárolni kell, és ő még nem kérte el addig a fizetését a maszekért, szóval ha akartam volna sem tudok megvenni mindent, ami a komfortérzetemhez kell. Szóval nem sokat ettem. Ez van.

Visszatérve a bulihoz. Volt egy olyan megérzésem, hogy az egyik vendég...hát tetszettem neki. De nem értek a pasikhoz annyira, nem nagyon vannak fiú barátaim, nekem távoli az ő világuk, a lányokkal mindig is könnyebben kijöttem. Kivéve persze az egyik lányt, akit viszont nem értek. Nincs vele semmi bajom, csak más a stílusunk. Nem olyan rég meg tett egy megjegyzést, hogy mi nem kedveljük őt a oárommal. Totál nem értem az itteni viszonyokat, kiben mi zajlik. Nem racionális számomra. Oké, az érzések ritkán azok, de... nem is tudom, maga az, hogy az okait, az összefüggést sem értem... nem könnyíti meg a dolgom. Vagy az is lehet, hogy nem látom annyira az embereket, mint gondoltam?

A másik dolog az, ami eszembe jutott, hogy más valaki is érdekesen viselkedik velem. De fene se tudja, mi van. A párom testvére is egyedi stílussal rendelkezik. Szerintem kedvel engem, de néha érdekesek a keresztkérdései és a múltkor, amikor kicsit ... felpiszkált, az nem volt kellemes. Holott nem tett igazából semmit. Jó kérdés, mi történt akkor.

Még az is lehet, hogy ők tartanak engem a furának, amiért számukra "zárkózott" vagyok. Nem tudom, nekem nem kényelmes kitárulkozni. Megvan persze annak is az oka a múltból. De én nem akarok ezen változtatni. Igen, ez az igazság. Belőlem ez a társaság ezt váltja ki. Nem mindenkivel vagyok ilyen. Van, akivel természetes, hogy komolyabb témákról tudunk beszélgetni viszonylag rövid idő múlva. Fene se tudja, mitől függ ez.

Közben a zene elhalt a szomszédból. A buli feloszlott vagy tovább vándololtak táncos helyre. Jó, hogy idejében eszembe jutott a kabátom, különben várhattam volna, míg felkelnek vagy hazaérnek holnap. Vagyis ma.

A barátom pillanatokon belül bealudt, ruhástul mindenestül. Annyi zavar csak, hogy cigizett. Tudja, hogy ez nem tesz jót neki, de nem elég erős, hogy ellenálljon a kísértésnek, amikor körülötte majdnem mindenki dohányzik. Miattam dobta ki az e-cigit, mert egyik alkalommal - akkor is innen jüttónk - kifakadtam és sírtam is. De nem tudom, jó ötlet volt-e, mert azóta töbebt dohányzik és büdösebb is. De állítása szerint az  e-cigivel több nikotint vitt be a szervezetébe, mivel nem érezte azt, amit a rendes ciginél szoktak, ami megálljt parancsol.

Kezd kiszáradni a szemem. Aludnom kellene. Kicsit álmos is vagyok. Jobb, ha alszom. Elég volt a mai napból mára.