Ed Sheerant hallgatva, svájci sajtos kekszet majszolva, különös hangulatban ülök az ágyamon és bennem van egy érzés, hogy írjak. Hogy mit? Akármit.

Tehát... Október 2. Egy hét múlva már ötezer fokos lázban fogok égni, hiszen 10-én utazok hazafelé, pontosabban Budapestre. Vannak pillanatok, amikor nagyon ott akarok lenni... Hogy miért?

Nos... végül is, írhatok egy listát, összehasonlítást a tapasztalataimról Svájc és Magyarország között...

Svájc

- környezet: meglepően sok a ZÖLD, mindenhol mezők, zöldellő mezők, rengeteg fa van, amit csak ritkán szennyez szeméthalom - bocsánat, halmokat eddig nem is láttam, csak elszórva immitt-amott élelmiszeres zakcsókat, amiket feltehetőleg a kirándulók ejtettek el (hogy szándékosan vagy nem, jó kérdés, bár én az utóbbira tippelnék). 

- falvak/városok: rendben tartott épületek (kivéve pl. az Avenches-i (római) romok, de ennek oka érthető), gondozott kertek, kellemes hangulatú bárok, éttermek, kávézók, de a házak... komolyan, bármelyikbe beköltöznék. Mintha az itteni házakat varázslat védené: nagyok, otthonosak, barátságosak, szépek... Talán Csodaországban vagyok. :)

- emberek: barátságosak. A postán, a vasútállomáson, bármilyen üzletben, tökéletes udvariassággal bánnak a vevővel/vendéggel, és még most sem sikerült teljesen megszoknom azt a trillázó "Boljour!"-t, amivel ráköszönnek az emberre. Rólam tuti tudják, hogy nem vagyok őslakos, mert csak egy dörmögésféle bonjourra futja, még akkor is, ha vidáman köszönök. Talán egyszer sikerül eltanulnom...

Na, de komolyan... Nem tudom, mennyire igaz az egész országra, vagy a nagypbb városokra, én francia területen vagyok, egy kis faluban, de amiket eddig tapasztaltam, nagyon szimpatikus volt: az itteniekből árad a pozitív energia, mintha senkinek sem lennének gondjai - se egészségügyi, se érzelmi, se anyagi... 

Ja, igen. Itt sokkal több nyers dolgot eszek, mint otthon, többet is mozgok, mivel tök jó bicikli, gyalogos, sőt roller! utak vannak kialakítva, táblákkal jelezve, mikor melyik számú ösvényen haladsz. Azért i s szeretem Svájcot, mert nehéz eltévedni: mindenhol vannak táblák, én az utóbbi időben már térkép és előzetes nézelődés nélkül indulok neki kirándulni - főleg bicajjal - és eddig mindig megtaláltam az adott várost, ahová igyekeztem. Jó érzés, hogy ebben lehet számítani a svájciakra. :) A másik dolog, ha már a megbízhatóságról van szó: járatok. Oké, én főleg vonattal mentem eddig - már amikor nem kocsival hoztak-vittek -, és maximum 4-5 perces késést tapasztaltam. (Az megint másik dolog, hogy amikor kijöttem, egy órás késéssel indult az éjszakai vonatom - de hát az Budapesten volt, valamilyen másik vonatot kellett megvárni, vagy mi a szösz. Már nem is emlékszem.) 

Ó, még egy dolog: az emberek segítőkészsége, becsületessége. Kétszer is majdnem elhagytam valamit, egyszer a sálamat Bernben, aztán képeslapokat a postán, mindannyiszor utánam szóltak. ^^ Nem mondom, hogy Magyarországon nem történhetne meg, sőt... Csak kellemes tapasztalat volt itt. :) 

A közbiztonság is jobb: este simán ki merek menni - oké, faluban vagyok, mi történhetne?, de erről csak éjszakai portyázás után tudott hitelesebben nyilatkozni... :) Mondjuk, egy nagyobb városban. De már az is sokat elárul a meglévő bizalomról, hogy itt nagyon kevés háznak van kerítése. Meglehet, hogy valamiféle más, számomra még rejtélyes indok áll a jelenség mögött, de egyelőre betudom ennek. :) Az anyuka - tehát a családban lévő anya, akiknél lakok - mesélte, hogy mikor építkeztek, és itt kellett hagyni az építkezéshez szükséges cuccokat, a férje- aki magyar - kérdezte tőle, hogy ne zárják be valahova? Az anyuka csak vállat vont, és visszakérdezett: minek? Itt nem visznek el semmit. És valóban, egy hónap múltán is minden érintetlenül hevert ott, ahol hagyták... Ez Magyarországon elképzelhetetlen lenne...

- kaják: van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Normálisak a vadhúsok, tengeri herkentyűk, sajtok, s borok az asztalokon. (Ja, hát itt nincs zéró tolerancia, egy pohár bor még elfogadható mennyiség, ha vezetni akar az ember.) Sok újdonsággal találkoztam, mint a Le Gruyere nevezetű sajtról, amit nagyon megszerettem, de más sajtok is finomak itt, mint a raclette-hez való "fromage du Valais", ami egy svájci specialitás kelléke (héjában sült krumplival, savanyúságokkal, mártásokkal fogyasztják), de lehetne még sorolni... A különféle ízű joghurtok - mint a karamellás, kókuszos-csokis, bodzás, juharszirupos -  tök természetesek itt; egyedi ízesítésű üdítő, a Rivella, ami tejsavóval készül, de limonádéhoz hasonlatos, szintén kellemes meglepetés volt számomra. Ami hiányzik, az talán a leves - mert itt ebédre, vacsorára ritkán esznek/eszünk ilyesmit. Bár a magyaros kaják szerencsére néha előkerülnek - az apuka révén -, legutóbb bográcsban csináltunk marhapörköltet. Isteni volt. Ja, és azelőtt megcsillantottam kevéske konyhai tudásomat egy fasírt és krumplistészta erejéig. ^^

- emberek 2: viszont, amit meglepett, az az emberek sokszínűsége. Bár kis faluban lakok, de itt nem egy kendős asszonyt láttam, a bőrszín is a színskála minden részén mozog, tehát itt tök természetes az idegen akcentussal beszélt angol/német/francia. De tök toleránsak mind a beköltözőkkel, mind egymással az emberek. (Nyilván, tapasztalaim e téren még haloványak, mivel kevés időt töltök nagyobb társaságokban.) Nem sietnek, kivárják a sorukat; a kiszolgálás is gyorsan, hatékonyan működik. 

- posta: hihetetlenül gyors. Hétfőn adtam fel képeslapokat Budapestre, Debrecenben, Nyíregyházára és Kecskemétre. Debrecenből már szerdán visszaszóltak, hogy megkapták, Budapestről úgyszintén, Nyíregyről csütörtökön. Kecskemétről még nincs hír, remélem, jól címeztem meg... :"D De hát, mint megtudtam, repülővel viszik a csomagokat, leveleket. Így nem csoda... De azért mégis.

- szemetes: itt nem járnak kukás autók, hanem az emberek viszik a szemetüket a "déchetterie"-be, ami nincs is mindig nyitva, de amikor igen, tódul oda a nép. Amikor először láttam messzebbről, nem értettem, mi lehet ott, de aztán az anyuka elmesélte, hogy szelektív rendszer van, ami MŰKÖDIK is, nem úgy hányják oda, mint nálunk a többi közé... Tehát a rendszer: külön gyűjtöd az üveget, a papírt, az alumíniumot, fémet, elemet, PET-palackokat, stb, és azt ingyen visszaveszik. A többi háztartási hulladék, amibe az újra nem hasznosítható anyagokat gyűjtöd, meg egy másik gépbe, amiért viszont fizetned kell, nem tudom, hány frankot kilónként, amit összeprésel a gép, és mehetsz isten hírével. Hogy miért tud működni a rendszer? Mert betartatják a szigorú válogatást az emberekkel, figyelik, ki mit dobott be, és ha nem válogatta szét, megbüntetik. Végső esetben bezárják a décheterie-t. (Ha jól emlékszem rá.) De az embereknek is érdekük külön venni a szemetüket, mert annál kevesebbet kell fizetniük. Szép rendszer, nagyon tetszik. :)

Magyarország

Minden szépségével és hibájával együtt... hiányzik. (Most nincs kedvem felsorolást írni, majd talán update-elek.)