MIvel most van szabadidőm, gondoltam, összerittyentek egy listát, arról, ami épp eszembe jut. Mert azért nem maradtam ugyanaz, mint mielőtt megérkeztem ide.

1. Főzni.

Haha, vagyis majdnem. Inkább felfőzni, megsütni, megmelegíteni. Hál'istennek, a család nem várja el, hogy főzőzseni legyek, általában félkész kajákat eszünk, amik nem csak hamar elkészülnek, és szinte lehetetlen elszúrni - ellentétben az első palacsintapróbálkozásommal... -, még finomak is.

Jó, meg be is segítek az anyukának, ha tudok - hámozni, szeletelni, ilyen apróságokat. Egyszer fasírtot és krumplistésztát is csináltam! Sőőőt, még EHETŐ is volt!

Oké, ezen kívül egyedül még kókuszgolyót csináltam a gyerekekkel, de a művelet közben az egyik kijelentette, hogy nem szereti a kakaót, a másik pedig a kókuszt... o.o Jaa, főleg én meg az anyuka ettük meg az édességet, mert az apukának vigyáznia kell a vérnyomására...

2. Takarítani.

Oké, nem mondom, hogy előtte soha nem csináltam, és egy királykisasszony voltam, aki helyett mindig mindent megcsináltak - pedig de -, de azért mostam már ablakot, mosogattam, porszívóztam, mostam fel követ... és kézzel még mostam is. Jó, csak zoknikat, de na. Az is valami. 

Na, amit itt kell tenni, az igazán nem megerőltető: porszívózni a földszintet, természetesen a saját szobámmal együtt, be- és kipakolni a mosogatót, de azt se mindig, csak akkor, ha épp nem érnek rá reggel. Evés után meg természetes, hogy elpakolok magam után. 

Nem olyan régen az ablakok egy részét mostuk le az anyukával, az jó buli volt, teljesen bele is jöttem, csak hát egyszer minden mókának vége szakad... :( Csinálni kellett az ebédet, mert jöttek a vendégek. A mosás meg... Az anyuka tök jó fej, azt mondta, hogy eggyel több vagy kevesebb emberre mosni neki mindegy, tehát azzal se kell fáradnom. Aranyééélet van itt!

3. Gyerekekkel bánni.

Hááát... Az elején elég félénk voltam, nem ismertem a határokat, mit szabad, mit nem, tehát nem csoda, hogy nem tudtam rájuk úgy hatni, na meg kb. mindenre igent mondtam, így persze, hogy totál lefárasztottak. Jaja, akár hiszitek, akár nem a JÁTÉK is lehet tök kimerítő...

A fegyelmezés meg... Hát, ott még nem vagyok mester, de alakulgat. Szerencsém van, mert amúgy rendes gyerekek, jól vannak nevelve, csak néha jön rájuk az ötperc és akkor... Fú.

De előnyömre legyen írva, a legelső hisztinél nem ijedtem meg, még csak csitítgatni se kezdtem a kicsit. Csak egyszerűen nem értettem, mi ütött belé... :"D

4. Merni kimozdulni.

Na, igen. Az mondjuk, nem nagy teljesítmény, hogy a napi 0 mozgás helyett 50% lett, néha meg 90%. Itt a gyerekek mellett nem lehet sokáig egy helyben ülni - kivéve, ha bekapcsoljuk nekik a tévét, mert akkor hipnotikus állapotba kerülnek -, szóval hétvégente sokszor mentünk együtt kirándulni, mármint az egész család, ami tök király, mert minden simábban megy, ráadásul költenem sem kell rá. :)

A másik viszont... Nem lehetek mindig itt, mármitn a házban. Neem, mert már én se tudok sokat ülni egy helyben, na meg annyi látnivaló van... Szóval, ha szabadnapom van, általában elmegyek valahova. Ha közel van, biciklivel, ha nem, vonattal. Mindegyiknek megvan az előnye és hátránya, természetesen. Mint hogy ha biciklivel megyek, kiélvezhetem a tájat, mozoghatok, megtanulok tájéozódni, és ingyen van. De persze nem érdemes túl messzire menni, ha nem vagy edzésben, és ha nincs megfelelő felszerelésed... Ezt megtanultam. Szép, szép a táj, de amikor ötvenedjére kell leszállnom egy emelkedő miatt, akkor kicsit már... lefáradok. Az meg a másik, hogy ha kaki idő van, hát... nem olyan kellemes. Eddig ezt többnyire megúsztam.

A vonat viszont modern, kényelmes, viszonylag gyors, sűrűn járnak, pontosak, és drágák. Majd miután visszajöttem Magyarországról be is fizetek egy bérletre, mert nem akarom hurcolásztatni magam a francia órákra, na meg kirándulni is jobb így.

Ja, igen, meg itt megtanultam bízni. Mármint a svájci közlekedésben, az útjelző táblákban. Komolyan, ha odafigyelsz, nem tévedhetsz el. Mind a bicikli, mind a gyalogos, mind a roller! utak jól ki vannak jelölve. Még ha el is tévednél, megkérdezhetsz bárkit, útba igazítanak.

Bízni még magamban. Nem nagyon, de jobban, mint korábban. Hogy tudok egyedül boldogulni, elmenni valahova, hazaérni épségben, megfőzni ezt-azt, a gyerekekkel ellenni... 

Ez azért már valami. És ha nem vagyok tökéletes? Nem mindig  akadok ki. Az is nagy szó!

Ja, és persze:

5. Francia. Már jobban megy. :)