Jó napom volt, tényleg. Nem olyan, mint amilyenek terveztem, de jó volt. Megint vásároltam kicsit, bicikliztem - persze, hogy nem vittem magammal semmit, még az irataimat se, pedig az nálam szokott lenni... -, játszottam a gyerekekkel aztán már azon kaptam magam, hogy ülünk az asztalnál és grízgaluska levest kanalazunk. Hihetetlen.

Hogy eltelt majd' két hónap! Egyre jobban beilleszkedek, de tudom, van még mit tanulnom, de azért igyekszek. Hja. Visszagondolva, sokkal félénkebb voltam eleinte, bizonytalanabb. Érthető, persze. Most már jobban vágom, mit szabad és mit nem, ki mit szeret, jobban meg tudok nyílni, satöbbi. 

Holnap elég hosszú út vár rám... Kíváncsi leszek. Mindenesetre összepakolom a cuccaimat a nagy bőröndbe, ha a nagymama ebbe a szobába kerülne, könnyebb legyen átcuccolni. Aranyos az anyuka, kölcsönadott egy kisebb bőröndöt, amibe pár cuccot meg az ajándékokat kell csak tennem. Visszafelé meg... megoldom. Igaz, valószínűleg kocsival el tudnak hozni. 

Fú, nem is tudom, mit érzek amúgy... Főleg álmosságot, mivel tegnap este se tudtam nagyon elaludni a betermelt táblacsokinak köszönhetően... De amúgy nem fogtam fel... Jaj, várom már, hogy újra ismerős tájakat lássak.

A buszút kényelmetlen lesz, azt mondták. Huhúú, de várom mááár...! Kicsit hiányozni fognak amúgy a gyerekek, elég jól összebarátkoztunk már. Sőt, néha még hallgatnak is rám. Kész istenkirály vagyok.

R. megsértődött, mert leállítottam. Azért mindennek van határa...

Na, pont kidobott a facebook egy érdekes cikket a szingliségről, nosza.

http://www.joy.hu/szerelem/42797_miert_szingli_olyan_sok_szep_es_jofej_lany.html 

Ööö, okééé... Most már mindent értek. Akkor tényleg nem bennem van a hiba. Köszi, Joy.

Asszem, elteszem magam holnapra, rám fér egy kis alvás. Jajj, de csípi a szemem ez a vízálló szemceruza. Bah.

Holnap indulok, hurrá!